Onnan például biztosan, ha nem vagy csak nagyon nehezen megy bele a lába, sokszor azonban nem ilyen nyilvánvaló a helyzet. Összeszedtük azokat a jeleket, amikor már megérett a helyzet a méretváltásra.

Nehéz feladat elé állítja a szülőt, amikor az alig néhány éves gyerekétől próbálja megtudni, hogy szorít-e már neki a szeretett csukáját. Ebben a korban különböző okokból nem érkezik minden esetben megbízható információ a csöppségektől. Vagy azért, mert szókincsük és beszédkészségük ezt nem teszi lehetővé, vagy azért, mert túlzottan szívükhöz nőtt a szóban forgó lábbeli, vagy pedig azért, mert lábuk rugalmassága miatt egyszerűen nem érzik szűknek azt. Márpedig meglehetősen fontos, hogy választ kapjunk a kérdésre, hiszen a túl szűk cipő szélsőséges esetben akár még a lábujjak deformálódását is okozhatja.

Szerencsére vannak helyzetek, amikor nem csak a gyerek az egyetlen információforrás.

A szandáloknál viszonylag egyszerű a dolgunk. Ha ezeknél már végigér a kicsinyek lába, mindenképpen érdemes elgondolkodnunk a méretváltáson, hiszen rendkívül balesetveszélyes lehet, ha futás vagy intenzív játék közben a lábujj vagy a sarok lecsúszik a szandál talprészéről. Ha ezek már eleve lelógnak, akkor meg egyenesen kötelező a cipőboltba rohanni.

A zárt gyerekcipők esetében más módszerhez kell folyamodni. A minőségi modellek többségének kivehető a talpbetéte: vegyük is ki, és egyszerűen állítsuk rá a gyereket, majd nézzük meg, hogy meddig ér a lába, pontosabban a nagylábujj és a talpbetét között van-e még elegendő hely. A nem merev orrú cipőknél az is járható út, hogy viselés közben benyomjuk az orrot, és így ellenőrizzük, hogy van-e elegendő helye a nagylábujjaknak.

Árulkodó jel lehet az is, ha a korábban stabilan mozgó lurkó egyszer csak elkezd csetleni-botlani. A kisgyerekekre jellemző, hogy inkább behúzzák a lábujjaikat, ha szűknek vagy kényelmetlennek érzik a cipőjüket. Mozgásuk ilyenkor megváltozik, ami figyelmeztetés a szülő számára.

Nem lehet halogatni a méret- vagy fazonváltást akkor sem, ha a cipő levétele után egyértelműen látszik, hogy az megviselte a lábfejet, amelyen ilyenkor legtöbbször bőrpírt, ¬duzzanatokat vagy horzsolásokat lehet felfedezni.

Vannak azonban olyan esetek is, amikor az apróságok a maguk módján igenis tudtunkra akarják adni, hogy valami gond van a gyerekcipővel. Bátorítani kell őket ezekre a visszajelzésekre, amiket tanácsos komolyan is venni!

A nem megfelelő méreten kívül azonban sok oka lehet annak, ha egy gyerek azt mondja, hogy szorít vagy kényelmetlen a cipője. Előfordulhat, hogy a fazon nem illik a lábformájához, vagy csak egy rosszul kivitelezett varráspont nyomja a talpát. Ilyenkor tanácsos többféle modellt felpróbálni azonos méretben.

Egy biztos, a gyerekek lábait érdemes rendszeresen, havonta-kéthavonta ellenőrizni, mert elképesztő sebességgel nőnek. Évente akár 2 centiméteres növekedést is tapasztalhatunk, ráadásul gyakran ez nem egyenletesen, hanem ugrásszerűen következik be.

Végezetül néhány ajánlatunk arra az esetre, ha a gyerek valóban kinőtte a cipőjét: